2009. november 12., csütörtök

Mint egy nagy fazék


Kb. 3 éve minden vasárnap délután egy öreg bácsihoz jártam, hogy megtanuljam a kosárfonás minden egyes fogását. El kell mondanom, hogy ennek az elsajátítása nem könnyű, főleg amiatt hogy nagyon erősen kell a vesszőket fogni, igazítani. Régen inkább férfiak csinálták ezeket a kosarakat, főleg amiatt is, hogy a vesszőket a határból, főleg árokparti és vizes területekről lehetett begyűjteni, ami igencsak körülményes. Az biztos, hogy sosem felejtem az ott töltött órákat, amikor csöndben hallgattuk végig a bácsi történeteit, miközben a kis kályha duruzsolt a sarokban.
Ez a kis fedeles kosár lett az első saját készítésű tárolóm. Látszik rajta, hogy nagyon szorgalmasan, de még sok gyakorlás hiányában készült.

1 megjegyzés:

tunde írta...

Nagyon aranyosak a kosarak. De irigyellek, hogy jártál egy igazi öreg kosárfonó bácsihoz tanulni. Remélem látunk még tőled kosarat.